Itt nincs helye vitának: hamarosan még az űrből is látszik majd a lengyel–magyar barátság

Már csak egy nap választja el az űrutazástól Kapu Tibort.

Különösen jó szívű, hittel és Szentlélekkel eltelt emberként jellemezték.
Június 11-én az Egyház Szent Barnabás apostolra emlékezik, akinek neve nem véletlenül jelenti azt: a vigasztalás fia. Személye nemcsak az ősegyház, hanem a mai keresztények számára is jelentős példakép. A barnabiták, a takácsok, a kádárok, a szomorkodók, az aggodalmaskodók és a jégesőtől tartók is védőszentjükként tisztelik őt.
Barnabás élete Ciprus szigetén kezdődött, gazdag levita családban, eredeti neve József volt. Jeruzsálembe érkezve mély vallási tudásra tett szert, ott hallotta az apostolok tanítását, és hamarosan megkeresztelkedett. Különösen jó szívű, hittel és Szentlélekkel eltelt emberként jellemezték (ApCsel 11,24). Nevét – Barnabás – az apostoloktól kapta, és vagyonát is a közösség szolgálatába állította.
Missziós tevékenysége kiemelkedő jelentőségű volt, különösen a pogányok között.
Nagy érdeme, hogy Pál apostolt – korábbi üldözőként – bevezette az egyházi közösségbe, ezzel elindítva őt az evangélium hirdetésének útján. Barnabás és Pál együtt kezdték meg a pogányok közötti első rendszeres missziót, Antióchiában, ahol először nevezték Jézus követőit keresztényeknek.
Később útjaik elváltak, miután Pál nem akarta Márkot is magával vinni a következő útra. Barnabás viszont kiállt unokaöccse mellett, és visszatért vele Ciprusra. Habár az Apostolok Cselekedetei ezután keveset említi őt, úgy tűnik, a barátság Pállal nem szűnt meg véglegesen.
Barnabás hite és küldetése azt példázza, hogy az üdvösség nemcsak a zsidóknak, hanem az egész emberiségnek szól.
Az ő szolgálata segítette a pogányok egyházba való teljes befogadását. Ezért is illik rá Aranyszájú Szent János jellemzése: rendkívüli adománya volt a szomorúak vigasztalása.
A hagyomány szerint 60 körül Cipruson, Salamisban kövezték meg, ekkor halt meg. Sírja sokáig ismeretlen volt, mígnem 488 körül csodás módon felfedezték: a szent egy álomban mutatta meg a helyet. Mellkasán Máté evangéliumának saját kezű másolatát találták. Ereklyéi több városba kerültek: Konstantinápolyba, Nicosiába, Milánóba és Toulouse-ba.
Tisztelete már az első századoktól fennmaradt. Bár nem tartozott a tizenkét apostol közé, az ősegyház mégis apostolként tisztelte.
A keleti egyházak június 11-én ünneplik, Róma a 11. században vette át a szokást. Ábrázolásaiban gyakran vértanúként vagy Pál apostol társaként jelenik meg, attribútumai: könyv, kő, fejsze. Az itáliai művészetben különösen a középkor óta népszerű, és a Legenda Aurea hatására gyakran szerepel apostolokat bemutató sorozatokban is.
* A cikk forrása: Magyar Kurír
Nyitókép: kattima.hu